User talk:Old Bill
From Wikipedia, the free encyclopedia
|
Sorry! Can I leave this here just one and a half day awhile? Then I'll cancel the text. It's wichtig for my University study. It's very much used; I'd like to say it must belong to me. Old Bill
AUGUST STRINDBERG: ENGELBREKT
Színmű négy felvonásban
(1901)
SZEMÉLYEK
ENGELBREKT
GERTRUD, a felesége
KARL, a fia
INGEBORG, a lánya
MÅNS BENGTSSON
HARALD, a fia
JENS ERIKSEN, helytartó
ARENDT CLEMENTSEN, érsek
STYRBJÖRN PÜSPÖK
ERIK PUKE
KARL KNUTSSON BONDE
KRISTIAN NILSSON VASE
WOLF, csatlós
Az íjászok, a kovácsok és a nép a dalarnai vidék ragyogó színeit kell hogy viseljék.
ELSŐ FELVONÁS
Engelbrekt házában
A nappali Engelbrekt házában, az urak és a parasztok traktusa közt.
A háttérben balra egy nagy, magas ablak, amin keresztül egy tájra látni. Az ablak nyitva van. A fal közepén a háttérben Engelbrekt páncélja és címere függnek: egy háromszög, amit három fél liliom vagy kéve (Vasar) övez. Ezalatt áll a házigazda karosszéke (a „magasles”); ezelőtt, a szobában bent, egy hosszú asztal padokkal. Jobbr5a, a háttérben egy „Karnap” nyíló virágokkal. A bal oldali falat egy ajtó, egy szekrény és székek foglalják el. A jobb oldali falat egy ajtó és egy nagy kandalló.
A háttér mögött egy galéria feltételezhető.
Gertrud, Engelbrekt felesége a virágoknál áll.
Styrbjörn püspök (bejön a bal oldali ajtón. Úgy néz ki, mintha száz éves lenne, hosszú, fehér szakállával; Benedek-rendi szerzetes csuhájában van) Jó reggelt, Gertrud asszony!
Gertrud Isten áldja meg, Styrbjörn püspök… Ilyen korán kinn?
Styrbjörn Felkelek a Nappal, lenyugszom a Nappal; az idő egybeesik nekünk, öregeknek… Hol van a férje?
Gertrud Kint a szénbányában!
Styrbjörn Máris a szenét bányássza, Engelbrekt! Ez korai! – Ahogy Cicero mondja: Post meridiem… hát, tovább nem tudom! – Ma este látogatók jönnek!
Gertrud A gyerekek, a gyerekek, drága püspök úr!
Styrbjörn Jól vannak, egészségesek?
Gertrud Igen, hála Istennek!
Styrbjörn Szép otthona van magának, szép életet vezet maga, Gertrud asszony.
Gertrud Nyugtával dicsérd a napot!
Styrbjörn Felhők a láthatáron?
Gertrud Könnyű felhők ,amit egy friss szél elűz!
Styrbjörn Reméljük! A felhőknek le kell szállniuk vagy fel! Fekve nem maradnak! – Itt a férje!
Engelbrekt (bejön jobbról; nyugodt, méltóságteljes, egyszerű, valamelyest zárkózott; komoly, mintha titkos bánatot cipelne; sosem mosolyog) Isten békéje szálljon a házamra!
Styrbjörn És rád, fiam! – Máris fent vagy, bányászod a szenedet?
Engelbrekt Igen; eleget bányásztunk lent, most napot és zöldet akarok látni.
Styrbjörn Talán már fáradt vagy?
Engelbrekt Igen, fáradt!
Styrbjörn És még csak a fele út van mögötted! Mit mondjak akkor én, aki csaknem száz éves vagyok?
Engelbrekt Mögötted vanegy élet; te változtattad meg a birodalom sorsát; uralkodtál a hatalmasok alatt; kiirtottad a Folkungokat. Én csak hordtam az igát, követ törtem, vasat főztem!
Styrbjörn Nem tagadom: amikor téged a keresztvíz alá tartottalak, az égi jelek nagy reményeket mutattak, és emlékszem, hogy Brigitta asszony…
Engelbrekt Nem olyasmire gondolok! – Most helyet kell csináljak a gyerekeimnek… Ma este jöttek haza, amint talán hallottad!
Styrbjörn Hallottam! – Nos, milyen szándékaid voltak Karllal?
Engelbrekt Azt kívántam, hogy legyen tanult ember – de ő és mások (Gertrudra pillant) katonát akartak csinálni belőle. Most elvonult a hadjárattal Dél-Jütlandba, és a királytól azt a parancsot kapta, hogy lépjen be a helytartó kíséretébe…
Styrbjörn Jens Eriksen kíséretébe?
Engelbrekt Jösse Eriksonéba!
Styrbjörn Az egy hamis alak!
Engelbrekt Csend, csend, csend! Itt, ebben a házban ne mondjon semmi rosszat a dánokról…
Gertrud Jaj, miért ne!
Styrbjörn Bocsásson meg, Gertrud asszony; elfelejtettem, hogy maga anyai ágról dán!
Gertrud És Engelbrekt az unió híve!
Engelbrekt Az voltam, az vagyok, és az is maradok! Ifjúságom álma, férfikorom célja, öregkorom reménye…
Styrbjörn Öregkorod? Mit vagy öreg?
Engelbrekt Ötven év biztosan természetes határ…
Styrbjörn A virágoknak, igen; most jönnek a gyümölcsök, ahogy Vergilius az eklogáiban mondja… O, prata… hát, többre nem emlékszem.
Engelbrekt Ma az unió napja van, Margarete napja!
Gertrud Áldott legyen az emléke!
Engelbrekt Valóban, igen! – Negyven év béke, a Folkungok száz évnyi háborúskodása után! Ez ér valamit!
Styrbjörn Ez sokat ér!
Engelbrekt A határok a három testvérbirodalom között megszűntek, mindenki otthon van a másiknál…
Styrbjörn Ez nagyszerű…
Engelbrekt A családok összeházasodtak, úgyhogy az utódok nem lesznek megkülönböztetve, mint dánok, norvégok vagy svédek!
Styrbjörn Ez szép!
(Most megjelenik Ingeborg és Harald a folyosón, a hátsó, nyitott ablak előtt. Harald a párizsi egyetem bölcsészdoktori ruhájában.)
Styrbjörn Na, nézzék! A gyerekek már fenn vannak!... Ki ez a legény?
Engelbrekt (elkomorodik) A gyerekek vendége, Harald Månsson bölcsészdoktor és Nott-och-dag!... Elkísérte az enyéimet Kolmårdentől, és egy kis szolgálatot tehetett nekik!
Gertrud Nagy szolgálatot, Engelbrekt! – Megmentette az életüket! Kiszabadította őket a csavargóktól.
Styrbjörn Szép gyerekek! – Ez valakit keres!... Hogy nevezted?
Engelbrekt Harald Månsson, Nott-och-dag!
Styrbjörn (ujját az ajka elé tartja) A Gondviselés útjai… Engelbrekt!
Engelbrekt Ne mondj többet!
Wolf, a háziszolga, balról.
Engelbrekt Mit keresel, Wolf?
Wolf A szigorú Erik Nilsson Puke úr megbeszélést kér.
Engelbrekt (Styrbjörnhöz) A sötét Puke.
Styrbjörn Az fekete ember! – Most jó reggelt kívánok.
Gertrud És én is megyek!...
Engelbrekt Ha a Puke jön, mindenki megy! (Wolfhoz) Jöhet!... Viszontlátásra, Styrbjörn atya! Vagy maradjon inkább! Puke olyan ember, akinek tanúk kellenek.
Wolf elmegy.
Styrbjörn Szívesen hallok újságokat itt-ott, de nem szeretnék valamibe belekeveredni; éjszakákon át nem tudok aludni, ha az meberek túl sokat beszélnek!
Engelbrekt Tettest magad süketnek…
Engelbrekt (megpróbálja abbahagyni a számára kellemetlen tárgyat) Styrbjörn püspök úr nem szereti a Folkungokat, mint tudjátok! De te már nevet és saját családot szereztél, Harald!... (Kinéz az ablakon) Tényleg azt hiszem, megint itt a Puke! Styrbjörn Ne, akkor én megyek! Engelbrekt Mint rendesen, most se jött elő a fődologgal!... (Styrbjörnhöz.) Ne menj! Maradj és harcolj! Ez van! Styrbjörn Jó! Maradok!
Wolf (bejön) Most! Most kigyulladt, ti urak! Engelbrekt Mit mondasz, Wolf? Wolf Most minden kigyulladt!
Puke sietve bejön.
Engelbrekt (Wolfhoz) Ittál, ember, vagy elment az eszed? Puke Tessék, Engelbrekt! Most veszélyben a házad!És most meg kell hallgatnod, vagy, olyan igaz, mint hogy az égben van egy igaz Isten, hagyom, hadd égjen a házad!Igen, meg kell hallgatnod… (A vaddisznóölő lándzsával az asztalra vág.) Engelbrekt Beszélj! Mi történt? Puke Hogy mi történt? Egy német a nyílt úton felállított egy sorompót – a te utadon – és vámot szed az utazóktól! Hat kovácsodat, akik tegnap este vonakodtak neki fizetni, elfogták és karóhoz kötötték, ahol mint a megrögzött tolvajok, ott töltötték a fél éjszakát! Napkeltekor jött tizenkét másik és kiszabadította őket, aztán letörték a király fegyvereit, amik a kohóban voltak felrakva a falra! A pomerániai griffet, ismered azt? Engelbrekt Ezt mindkét fél rosszul csinálta!...Vámot szednek az úton? Puke Épp arra mentem és láttam a hat karót kötelekkel és szögekkel… Mit tartasz most az uniódról? Engelbrekt Ugyanazt, amit azelőtt tartottam, és amit mindig tartani fogok! De ez nem akadályoz meg, hogy a visszaéléseket szabályozni kell… és ma reggel fellovagolok a helytartóhoz, bepanaszolni ezt! Puke Akkor vendégül lát légből kapott ígéretekkel! Engelbrekt Miért nem panaszkodsz te magad? Puke Tudod te!... Mindenki a maga portája előtt! Igen! Engelbrekt Vámot szednek az utakon? Puke Igen, vámot szednek, és ezután jönnek az új bányailletékek, amit mind az állam érdekével magyaráznak! Vazallusok leszünk mind! Engelbrekt Vazallusok! Puke Hűbéresek, német mintára. A királyhoz tartozik a föld; aki a földön ül, az a királyra támaszkodik! Engelbrekt (dühösen, a szívére teszi a kezét) Aki svéd földet birtokol, az a saját földje királya! Styrbjörn Ez rossz! Engelbrekt Ez rossz, de szelíden kell cselekednünk! Erik, nem vagyok a te embered, nem a te utadat járom… de amíg teljes joggal cselekszel, melletted vagyok! - Várj meg a vár alatt! – Püspök úr, bocsásson meg… Styrbjörn Engelbrekt, gondold meg jól, mit csinálsz! Engelbrekt Ez megtörtént!... Puke A püspök fél, hogy a művét összetörik és elvetik… (Elmegy.) Styrbjörn Nem ismeri maga még a püspököt! (Elmegy.)
Engelbrekt Ingeborg, gyermekem! Hallgass ide! (Súg valamit, Ingeborg elmegy.) Engelbrekt Karl, maradj velem… Harald, maradj még a vendégünk, amíg a házam neked megfelel! Harald Nem túl sokáig! Engelbrekt Ameddig szeretnél!
Harald elmegy. Engelbrekt és Karl a szoba közepén áll. Wolf mozdulatlanul az ajtónál.
Engelbrekt (Wolfhoz) Parancsold meg, hogy nyergeljék meg a lovamat, a fekete kancát, és hozz két embert gyalog.
Wolf tétovázik, ostoba arcot vág.
Engelbrekt Mit tétovázol?
Wolf gyorsan kimegy.
Karl Bocsáss meg, apám, ez nem az a hűbéres, akit egyszer fel kellett volna akasztani, mert lopott? Engelbrekt De igen, ő az!... Megbocsátottam neki, és azóta ő a legjobb és leghűségesebb emberem! – Ülj le, fiam!
Engelbrekt leül a karosszékbe, Karl a hosszú asztalhoz.
Engelbrekt Karl! Biztosan hallottad, hogy már hosszú ideje nem minden úgy megy az országban, ahogy mennie kellene; hogy jogos és jogtalan vádakat is hallani. Ahogy az gyakran történt, az emberek a királyra kenik a bűnt és most az unióra… ezt tudod? Karl Te magad is panaszt tettél egyszer, apám, és kegyes királyunk azonnal engedett. Engelbrekt (úgy néz ki, mintha nem pont erre a válaszra várt volna) Lehet, hogy a király tényleg kegyes és jóindulatú úr… Karl Hogy lehet-e?!...ezt én tudom a legjobban, aki személyesen neki szolgálok; és azt hiszem, hogy itthon csaknem minden visszaélés jogtalan, és hogy irigységből a dánok ellen jön. Engelbrekt (kijön a sodrából, mert úgy látja, a fiú félreérti a célját) Igen, de nem erre akartam kilyukadni! Karl Ismerem a gondolataidat; félsz egy felkeléstől, ami az unió nagy művét meghiúsítaná; de ettől nem kell félned, mert elég erősek vagyunk. Engelbrekt Mi? – Ki az a mi? Karl Mi dánok! Engelbrekt (rosszkedvűen) A dán színeket hordod, mert szolgálsz, de ne felejtsd el, hogy svéd vagy! Karl Az anyám dán, és apám családja Danebrogot követte Győztes Valdemár alatt! Engelbrekt Úgy!... Attól tartok, fiam, ezt a beszélgetést le kell rövidítenünk!... Csak egyet ígérj meg: akármi is történik, akármilyen viharok is törnek ki, sose leszel hűtlen a királyhoz, és nem mozdulsz az unió ellen, amire az apád egy hosszú életet áldozott. Karl Én hűtlen a királyhoz? Soha, olyan igaz, mint hogy Isten és Szent Erik velem van! Engelbrekt Ne felejtsd el ezt az esküt, még ha… Karl Ha micsoda? Engelbrekt Ha látnod kellene, hogy a közeljövőben… kevésbe tesz eleget a várakozásoknak… ahogy mi egyszer… (Kezébe temeti az arcát.) Karl Keresed a szavakat, apám! Engelbrekt Keresem a jövőben, de nem látok semmit… csak a ködöt…(Hallgatás.) Karl! Most ellovagolok a helytartóhoz, Jens Eriksenhez… elterelni a figyelmet…(Szünet.) Itthon kell maradnod…és… (Szünet.) Karl, vezesd az embereket az unió ünnepére… nyugtasd meg az eszüket… beszélj velük és mondd azt: minden jóra fordul… (Feláll.) Karl Mi áll előttünk? Engelbrekt Azt senki se tudja – csak Isten egyedül. Karl A fegyvereidet nem veszed fel? Engelbrekt Még nem!... Karl, mit tudsz Haraldról? Karl Csak jót! Engelbrekt Figyelj a nővéredre! Karl Harald másnak fogadott hűséget; nincs semmi vész. Engelbrekt Úgy, úgy! Karl Az emberek persze megszegik a fogadalmaikat… de Harald nem olyan!
